1942-t írunk. Dúl a háború, de a Balatonnál az élet a rendes kerékvágásban folyik. Érdekes, hogy a stratégiailag fontos anyagok közül néhányat - mint a réz - még be lehet szerezni, Füreden pedig sorra épüntek a hajók. Szinte egy időben kezdenek építeni két gyönyörű vitorlást. Közülük az egyik a Tabu, 40-es scheeren, amely Gáll Endre megbízásából készül.
Az „Aranyhajó” ügy
A Balatonfüredi Hajógyár nem áll már igazán jól nemesfa alapanyagokból, ám az egykori külügyes, Gáll Endre hathatós segítségével, Svájcból hozzák meg a szükséges mahagónit. Az eredeti svéd scheren tervek Benacsek által „magyarított” változata alapján készült Tabu végül 1944-ben kerül vízre
A tulajdonos sajnos részese volt a vitorlázó körökben „aranyhajó ügy”-ként elhíresült kalandnak, ami miatt el is ítélték. A Tabut, hogy megmentsék a per miatt az államosítástól, egyik mancsaftja nevére íratták, majd 1954-ben került vissza immár Gáll Endre tulajdonába.
Ő 1956-ban emigrált, a hajót testvére, Gáll Imre kezelte tovább aki még ma, 97 éves korában is jó egészségnek örvend – lám mit tesz a vitorlázás.
Az ős-jollésok kielere
A Tabu eredetileg vegyes építésű hajó volt. A vízvonal alatti része tölgyből, a vízvonal feletti pedig mahagóniból, a kor hajóépítő szokásainak megfelelően vásznazott fenyő deckeléssel készült. A fahajó fenntartása 1980-ra már olyan terheket rótt a tulajdonosra, hogy a Tabu eladásra került.
Ekkor vásárolta meg a hajót Kollár Lajos barátjával, Perjés Istvánnal. 1981 tavaszán saját erőből, a maguk amatőr eszközeivel elkezdték rendbe tenni az akkor már nagyon rossz állapotban lévő hajót.
Gitt, kóc, faggyú és hasonlók felhasználásával, hatalmas erőfeszítéssel dolgoztak rajta. Vízre tételkor azonnal el is süllyedt. Aztán háromnapi szivattyúzás után végre bedagadt.
A Tabut átvitték Földvárra, majdani honi kikötőjébe. A szezont sikerült is végig vitorlázni vele. Az új tulajdonosok „ősi” bázisa valójában a Port Lacaj, a balatoni jollésok fellegvára volt.
Eredetileg ugyanis mindketten 25-össel vitorláztak. Ide került ősszel a Tabu is. Port Lacajban végezték el a következő évben a vitorlás nagy felújítását. Ez az összes korhadt palánk és nyolc borda cseréjét jelentette, valamint a kor tipikus hajófelújítási eljárását, a test teljes beműanyagozását. Így szegény Tabu nehéz is lett, csúnya is, de legalább megbízhatóan úszott.
Klónozás?
1987-ig együtt hajóztak. Ekkor Holovics Gyuri kertjében sablont készítettek a hajóról. Ebből a sablonból jöttek ki a Tabu „testvérhajói” a Vita és a Dominó. Perjés Pimpi a Vita mellett döntött, így lett 1987-től egyedül Kollár doktor tulajdona a Tabu.
Soponyai Géza műhelyében végezték el 1993-ban a hajó első szakszerű felújítását. Innét vízre kerülve el is költöztek egy időre Aligára, majd amikor Bartos Dénes elkezdte szervezni a Kenese Marina Portot, a Tabu az első hajók között költözött oda. 1995-ben beépített diesel motort kapott.
1999-ben már nagyon bántónak tűnt a beműanyagozott hajó. Ekkor Pálinkás Csaba már jó eredménnyel restaurálta az ilyen beműanyagozott testeket. Még ebben az évben el is került a Tabu a Picula-műhelybe, ahol végre teljes átépítésen és felújításon esett át.
A test teljes mahagóni palánkozást kapott, többrétegű epoxi védelemmel. Részleteiben is kiegészült teak elemekkel, valamint új deck borítással. A szemet gyönyörködtető árboc a Garab-műhely remeke volt. A hajó végre elnyerte mai, gyönyörű külsejét.
A végleges rekonstrukció
Néhány esztendő múltán, 2005-ben sor kerülhetett sor a rekonstrukciós munkálatok befejezésére. A cockpit megnagyobbodott, a hajóbelső maximális kényelemmel és praktikummal lett átépítve.
Ezzel a belső felújítással a Tabu végre újra régi fényében tündökölhetett. A klasszikus formákat megtartva görbített árboccal szerelték továbbra is.
Ennek ugyan kifejezett hátránya, hogy a hajlított árbochoz szabott vitorlát problematikus reffelni, de ez a scheren típusú hajóknál nem jelent gondot, hiszen egészen erős szelekig bírják a teljes vitorlázatot.
Ezután a fock fokozatos cseréjével, majd vihar-nagyvitorlával könnyedén megvitorlázható a viharos Balaton. Összeszokott csapat jár a Tabun.
Sajnos manapság, amikor senkinek semmire nincs ideje, nem sok egység büszkélkedhet azzal, hogy 15-18 éve együtt vitorlázik. Itt mindenki büszke amatőr. Egyikük sem volt soha válogatott, de életüket mindannyian a vízen töltötték és ez a tapasztalat sok „versenyistálló” tudásával felér.
Kapcsolódó fotók
