Nem szoktam nőügyekről beszélni, most mégis kivételt teszek. Egy ilyen osztályon felüli nőt megszerezni nem könnyû dolog, pláne megtartani. Szeretném az élményt megosztani az olvasókkal, azokkal, akik még nem vitorláztak Binnen L 30-al.
Egyszerű fotózásnak indult a dolog, de bevallom, a vége az lett, hogy beleszerettem. Már az alakja magára vonja a figyelmet. Nem kicsi, de nem is túl nagy. 9 méter 40 cm hosszú és 2 méter széles, valójában egy ember is el tudja vezetni, ha ért hozzá. Köszönhető ez az egyszerű és ügyes megoldásoknak. Ez a hajótípus tudtommal az első a Balatonon, holott 1914-ben tervezték a prototípust. Meglepő, hogy már abban az időben ilyen szépen megoldották az árboc hajlítását. Ugyanis az árbocon nincsenek veretek a merevítő drótkötelek részére, azokat ügyesen áthurkolták az árbocon. Nem tettek fel albát, sem backstaget. Ennek az az eredménye, hogy erős szélben a vitorla egyszerűen kiengedi a fölösleget. Ezt az elvet találták fel újra a windsurfok esetében néhány évvel ezelőtt.
Lady 1927-ben készült a Müller műhelyben. Pálinkás Csaba 4 évet dolgozott rajta, hogy újra formába hozza. Új tölgyfa gerincet kapott a hajó, egy-két palánkot ki kellett cserélni, és ezután következett a „piculázás”. Ez azt jelenti, hogy kapott két réteg mahagóni funér palánkot diagonál kötésben. Új a kabin és a teakfa fedélzet, ezzel szemben - meglepő módon – eredeti az árboc és a baum. Megvan a hajó régi Vogel vitorlája 1940-ből. A veretek nagy része is eredeti.
Külföldön, Németországban és Svájcban a Binnen kiel klasse nagyon népszerű. Körülbelül 200 hajó épült, melyeket regisztráltak és azóta is rendeznek számukra versenyeket.
A mai felgyorsult világban jó érzés, ha valakinek sikerül kicsit lassítania a tempót. A vitorlázás valami ehhez hasonló élményt ad. Ezért is nagyszerű dolog egy fahajó tulajdonosának lenni.
Pálinkás Csaba, alias Picula, a hajó(sz)építő
1923. szeptember 6-án a német Yacht magazin a Verlag Klasing & Co. Kft tulajdonába került, megújult „YACHT”-ban (35/36-os lapszám) egy tudósítás jelenik meg a 30 négyzetméteres osztályról, az L-Boot (L-hajó) eredetijéről. Az a gondolat, mely napjainkig izgatja a tervezők fantáziáját a cikk szerint már a múlt század 20-as éveiben megjelent. Olyan versenyzésre alkalmas hajóról álmodoztak, mely alkalmas egy jó kis egykezes „délutáni vitorlázásra” (Nachmittagsboot).
„Abban az időszakban, amikor megszületett, a „hosszúság” elve érvényesült. Így is megalakíthatta a maga különösképpen a szélsőségekben megtestesülő külön osztályát. Ez a tervezési irányzat számos új hajóosztályt hívott életre, mely a későbbiekben korlátozott építési besorolásokhoz vezetett. Nem lehet csodálkozni, hogy az L 30-ast is ez az áramlat ragadta magával , és ebben az értelemben mind a mai napig korának jellegzetes ismérveit viseli magán.
Az első L harmincasok rövidebb, gyengeszeles hajók voltak, amelyek vízvonala 5-5,5 m, fedélzet hossza a 7 m es határon belül maradt. Ennek megfelelően a vízkiszorítása is csekély volt, az 1000 kg-os minimális tömeget csak ritkán lépte túl. Összesen 16 hajó jelöli az osztály első életévét, az 1914-es esztendőt, az új építések számainak tükrében.”
„1916 őszén, a háborús időszak versenyein megjelenik egy új hajó a Brigitte Hachtsche, amely – az első naptól eredményesen - az új formát világosan megtestesítve igazolta a külön osztály létjogosultságát. Jellemzője a nagyobb vízkiszorítás, a megnövelt hosszúság a vízvonal felett, ugyanakkor rövidebb laterál felület, széles far, deck alá behúzott kötélzet. Ennek a típusnak kellett megkezdenie sikeres, a háború után akadálytalan győzelmi menetét. W.v. Hacht neve összefonódik a hajó ésszerű kidolgozásával.”
Kép és szöveg: Sulyok Miklós
Vissza